Konferenciakalauz

Különböző tudományterületek tapasztalt vagy éppen kezdő kutatói, szakemberei vagyunk. Összeköt azonban minket az, hogy valamennyien Afrikával foglalkozunk, közvetlenül, vagy akár csak érintőlegesen, de úgy érezzük, van róla mit mondanunk.

Konferenciánk részben a tavalyi HARAMBEE útját folytatva, de már egy következő lépésként tágabb teret kíván adni az interdiszciplinaritásnak. Ezért az előadásokat nem tudományterületek szerint, hanem az eredeti kiírástól is kissé eltérően tematikus csoportokba osztottuk aszerint, hogy a beérkezett absztraktok milyen kérdéseket vetettek fel, és amennyiben a kérdésfelvetés módja különbözik is, hasonló tárgyuk alapján mégis hogyan kapcsolhatók egymáshoz.

Így fordulhat elő, hogy antropológusok és politológusok, vagy éppen turizmussal foglalkozó szakemberek és történészek egy szekción belül szólalhatnak fel olyan kérdéseket tárgyalva, mint az afrikai államiság, vagy a kontinens és az ott élő emberek magyarországi reprezentációja. Újszerű, talán merésznek mondható hozzáállás ez a részünkről, de hűek szeretnénk lenni ahhoz az elvhez, amelyet már a felhívásban is hangoztattunk: hogyan tudjuk összegezni és egységesíteni a magyarországi Afrikával foglalkozó szakemberek tudását, hogy együttgondolkodásra, együttdolgozásra ösztönözzük őket azzal, hogy lehetőséget biztosítunk egyfajta interdiszciplináris diskurzus alapjainak lefektetésére?

A konferenciát ennek szellemében két nagyobb lélegzetű előadás nyitja meg (Búr Gábor és Fodor Erika előadása), majd az első napon közvetlenül ezekhez kapcsolódó, ezekre reflektáló előadások hangzanak el. A következő napok a füzérszerűen összekapcsolódó tematikus előadásokkal telnek, a konferencia zárásaként pedig szeretnénk egy nagyobb vitát rendezni, amely egyben a rendezvény szakmai és technikai feedback-je is lenne: összegzés, véleményezés, új utak kijelölése – és egyáltalán annak megbeszélése, hogy a három nap tapasztalata alapján érdemes-e Magyarországon ma Afrikával foglalkozni, és hol a helyünk a nemzetközi Afrikával foglalkozó tudományok porondján.

Mindezekkel együtt pedig fontos megállapításokat szeretnénk tenni a közöttünk és intézményeink/szervezeteink közötti együttműködési lehetségekről, és arról, hogyan folytathatjuk a konferencia-sorozatot, a hozzá kapcsolható eddigi hazai publikációs tevékenységeket milyen formá(k)ban tudnánk felkarolni, illetve megerősíteni, továbbá, milyen egyéb fejlesztési irányokat tűzhetünk ki magunk elé.

Reméljük, hogy az idei tanácskozás tovább lendíti a hazai afrikanisztikai együttműködéseket, és méltó folytatása lesz a tavalyi kezdő eseménynek.